2011. március 18.-án Párizsban rendkívüli válságértekezleten Nicolas Sarkozy, David Cameron és az Arab liga elnöke úgy határozott, hogy francia és brit vadászrepülőgépeket küldenek Líbiába, hogy biztosítsák a légtérzárat, amit az ENSZ csütörtökön rendelt el az Észak-afrikai ország felett a fegyveres összetűzéseket elszenvedő polgárok védelmének érdekében. A tanács az után döntött így, hogy az országot mintegy negyven éve önkényesen vezető Moammer Kadhafi ezredes nem tett eleget az ENSZ és a NATO által elrendelt légtérzárnak és megszegte a tűzszüneti megállapodást.
Március 19.-én szombaton hajnalban megérkeztek a francia légierő gépei a felkelők által kézben tartott Bengázi fölé, hogy megelőzzék a kormányerők betörését a városba. A Kadhafi ellenesek azóta várták a szövetségesek beavatkozását, hogy két nappal korábban sikeresen lelőtték a tűzszünetet megsértő kormányerők egyik vadászrepülőjét a város felett. A béke megteremtésére hivatott légierő még aznap tüzet nyitott a várost megtámadó egyik ellenséges tankra. Azóta állandósultak az összecsapások a lázadók által kézben tartott városok és Tripoli felett is.
Odüsszeia Hajnal
Bár a közvetlen fegyveres beavatkozás mellett csak a francia, brit, és a kanadai légierő döntött, valamilyen formában minden európai ország támogatta az ENSZ döntését - kivéve Németországot, aki nem szavazott a Biztonsági Tanács ülésén. Magyarország csupán egyetértéséről adott tanúbizonyságot, Olaszország átengedte reptereit a szövetséges gépeknek, de fegyveres erőket nem ajánlott fel. Barack Obama amerikai elnök támogatásáról biztosította a szövetségeseket, azonban az Odüsszeia Hajnal névre keresztelt intervenciós hadművelethez nem küldött amerikai haderőt. Mivel a konfliktus megoldása elsősorban Nyugat–Európát érinti, nem kívánt vezető szerepet játszani a helyzet megoldásában.
A szabadság lángja
A Líbiai zavargások nem váratlan eseményként következtek be. Az évek óta tartó szegénység és munkanélküliség miatt várható volt, hogy a diktatúra alatt felgyülemlett feszültség egyszer majd kitör. Amikor a tunéziai forradalom sikeresen elűzte hatalmon lévő diktátorát, több afrikai és közel keleti országban ragadtak fegyvert a kormányuk leváltására. Tunézia és Egyiptom sikeres példáját követve a líbiaiak is fellázadtak, hogy megdöntsék a negyven éve tartó rezsimet.
Fegyverrel az erőszak ellen
A szövetségesek légiereje már Tripolit és Miszrátát is a felügyelete alá vonta. Nappal a francia légierő Rafale és Mirage típusú harci repülői támadják Kadhafi erőit, éjszaka pedig az amerikai hadihajókról érkező Tomahawk rakéták veszik át az uralmat, amíg az égboltot bevilágító utolsó légvédelmi rakétát ki nem lövik. A helyi tévé szerint a légitámadások mintegy 100 áldozata mind civil, a szövetségesek szerint az áldozatok nagy része kormánypárti katona és a civil áldozatok Kadhafi erőinek tudhatók be. A beavatkozás kezdeti célja, hogy rábírják az ezredest a békés tárgyalásra, már rég értelmét vesztette. Az idegen gépek megjelenése annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy Kadhafi nem hogy tárgyalni nem hajlandó, de utolsó vérig fog küzdeni. A lázadók lelkesen harcolnak, a kormánypártiak a NATO távozását akarják, a környező országok véleménye megosztott. Egy biztos: bár az Egyesült Államok csak együttműködik a NATO-val, mindent eszközt be fog vetni, hogy Kadhafit távozásra bírja.
Kapcsolódó linkek:
Szupergépeket vetnek be a franciák Líbiában
Gáspárfalvi Éva
(c) 2006 | Kodolányi János Főiskola