2010. január 7-én került bemutatásra a magyar mozikban az új Sherlock Holmes film. Minden idők egyik legkedveltebb karaktere, akinek kalandjait megszámlálhatatlanul sok mozi- és tévéfilmben dolgozták már fel. Ismertsége és népszerűsége lehetővé tette, hogy némi átgondolással a 21. századi filmvilágban is megállja a helyét.
Klasszikus detektívtörténet új köntösben
Sir Arthur Conan Doyle leghíresebb karakterét ezúttal Guy Ritchie rendezésében láthatjuk. A főszerepben Robert Downey Jr., az elmaradhatatlan segédet, Watsont pedig Jude Law alakítja. Sherlock Holmes a 19. század derekán már mindent tudott, amiről rettenthetetlen, éles eszű és modern kollégái csak álmodnak. A legendás mesterdetektív, aki közelharcban legalább olyan verhetetlen, mint logikus gondolkodásban, élete két legnagyobb problémájával kerül szembe. Holmes titokzatos szívét is rabul ejti egy nő, Irene Adler, és a detektív nem sejti, hogy Adler kisasszony egy bonyolult tervet dédelgetve került a közelébe. Ugyanakkor ő és hű társa, doktor Watson Lord Blackwood nyomába vetik magukat. Ha nem leplezik le időben, az az egész brit birodalmat megrázhatja. A film alapjául Lionel Wigram hamarosan megjelenő képregénye szolgált.
Drasztikus átalakítás kívül-belül
A finom irodalmi alak modernizálása jelentős változást hozott a korábbi Sherlock Holmes-ról készített filmek forgatagában. A híres nyomozó átesett egy ráncfelvarráson, valahol James Bond és az amerikai képregényhősök stílusát vegyítve jött létre a modern amerikai akcióhős karakter. Ez a Holmes már nem az a Holmes, de ezt nem is várhatjuk el ismerve a rendező korábbi filmjeit.
Guy Ritchie beletett még valamit, amitől a karakter megújult, tele van élettel, igazi egyéniség. A kissé lassú, melankolikus figurát jócskán felpörgette, az ódivatú, de elegáns öltözködést szakadttá változtatta, a korábban elmaradhatatlan kalapot egyszerűen elhagyta és nyomozónk az agy mellé némi harcművészetben való jártasságot is kapott. Legfeltűnőbb tulajdonsága azonban mértéktelen egoizmusa és szórakozottsága lett.
Korábban a háttérben megbúvó mellékszerepet betöltő Watson is új megvilágítást kap. Karaktere szinte egyenértékűvé válik a főhősével.
„Nem olvastam Sherlock Holmes-ról”
A film sikeréhez természetesen hozzájárultak a remek színészek is. Bár a főszereplők korábban nem igazán figyelték Sherlock Holmes nagyszerű történeteit, nem voltak tisztában az általuk alakított karakter kultuszával, amit hősiesen be is vallottak.
„Angol vagyok, de úgy telt el a gyerekkorom, hogy nem olvastam Sherlock Holmes-ról. Lehet, hogy ezt szégyellenem kéne, de nem fogom: a forgatás kezdetekor egyből megvettem egy kötetet, és egy ülésre befaltam az egészet. Úgyhogy, semmiről nem maradtam le. És most már azt is tudom, hogy az egyik legjobb dolog egy bögre forró teával bevackolódni egy nagy fotelbe, és Sherlock valamelyik kalandját olvasgatni.” – nyilatkozta a filmben Watsont alakító Jude Law.
„12 éves koromig azt hittem, hogy Sherlock Holmes élő ember volt, és imádtam. Persze, hisz gyerek voltam. Azután elég sokáig úgy gondoltam, hogy Holmes nem elég kemény, inkább egy lányoknak való detektív figura. Ez volt a kamaszkorom. De felnőttem, és megcsináltuk Guy-jal ezt a filmet. Azóta semmi kétségem felőle, hogy Holmes volt az első igazi modern szuperhős és az első európai közelharc-művész, aki egyáltalán nem olyan, mint amilyennek valaha elképzeltem gyerekkoromban.” – mesélte a Sherlock Holmes szerepében feltűnő Robert Downey Jr.
Oscar-gyanús a kosztümös detektívfilm?
A film sikerét jól mutatja a legjobb vígjáték vagy musical színészért járó Golden Globe-díj megszerzése. Ugyanakkor két Oscar-jelöléssel is megtisztelték a filmet: a legjobb látványtervezés, valamint a legjobb eredeti filmzene kategóriában.
Elragadó, hogy a klasszikus angol gondolkodás vegyítve van a mai filmek jellegzetességeivel. Tökéletes az összhang. A rendező bebizonyította, hogy a viktoriánus látványvilág egy akció-vígjátékhoz is megfelelő háttérként szolgálhat. A régi londoni hangulat kissé finomít az erőszakkal zsúfolt jeleneteken. A történet kellően fordulatos, eseményekben gazdag. A film egyetlen hibája a végső katarzis elmaradása. Hiányát kárpótolja a film végén feltűnő információ, miszerint a történetnek nincs még vége, a rendező már megkezdte a következő rész munkálatait.
Kapcsolódó linkek:
Lépold Zsanett
(c) 2006 | Kodolányi János Főiskola