Újabban kupakokat gyűjtök. Pirosat, kéket. Olajosat nem! Az étolajos és az ecetes nem jó. Feltehetőleg az újrahasznosítás során ezeket a szennyeződésük miatt nem tudnák igazán felhasználni. Ettől függetlenül meglehetősen sok kupakom van már. Egy kisgyermeknek gyűjtök. A szülei kérnek mindenkit, hogy aki tud, így is segítsen gyermekükön. Két és fél millió forintra van szükségük. Ennyibe kerülne beteg kisfiuk gyógyszere, őssejt kezelése, élete. Így hát gyűjtögetek, mert egy műanyag feldolgozó cég meghatározott mennyiségű kupakért pénzt, műtétet, gyógyszert és életet ígért a családnak. Köszönjük.

A dolog becsülendő, mégis dühít. A napokban egy az egészségügy területén dolgozó kormánypárti politikust kérdeztem, hogy miért kupakkal és miért nem állami támogatással gyógyítjuk gyermekeinket. Már mindenki számára ismert, jól begyakorolt mosollyal nyugtatott, hogy ez egy csodálatos része társadalmi összetartozásunknak, és a kérdést vizsgálva, ezt a kezdeményezést egyfajta pluszként kell kezelni, melynek örülnünk kell, hogy egyáltalán létezik. Nem vitatom a dolog emberi és becsülendő oldalát sem. Elismeréssel tartozunk a felajánló cégeknek és az adakozóknak. A fenti kérdésre adott választ viszont elutasítom! Elutasítom egy olyan politikustól, aki szavazataival, álláspontjaival asszisztált, egyetértett elődei azon törekvéseivel, melyekre a korrupt jelző már végérvényesen rászáradt. Emlékezzünk vissza, a kisebbségi kormány rögtönzött egészségügyi csapata például széfekkel rakta teli kórházaink alagsorait, súlyos milliókat rakva ezzel biztosan jól meghatározható körök zsebeibe. A kecskeméti kórházban ma árulják a széfeket. Nem sokat használtak fel belőlük, és beszerzési áron adnák bárkinek, csak vigye! Pár emelettel följebb a gyermekosztályon vagy a szülészeten piciny gyerekek gyógyszerre, lélegeztető gépre, inkubátorra vagy csak egy szépen kifestett kórteremre várnak. A szülők pedig gyűjtenek. Kupakokat. Kéket, pirosat. Olajosat, eceteset nem, az nem jó! Társadalmi összetartozásunk csodálatos megnyilvánulása ez. Röpke egy millió kupak és máris van pár százezrünk. A pontos árfolyamot most nem tudom. Egy biztos a kupakok sokat érnek! Ezúton közlöm önnel kedves olvasó, hogy a kupakgyűjtési kampány valóban létezik és nem holmi üzletszerű pletyka, közszájon forgó balgaság! Kisebb odafigyeléssel segíthetünk beteg, életveszélyes állapotban lévő gyermekeken. A kupakokat ugyanis átveszik, újrafeldolgozás útján ismét használati tárgyakat állítanak elő belőlük, és a feldolgozó ezért fizet. Egy a kórházak által szükségszerűen megvásárolt széf piaci ára most körülbelül 1600-1700 darab kupak. Pár év és nekem már lesz egy széfre valóm. Így a gyermekek, akiknek többek között én is gyűjtök, meg fognak gyógyulni, mert akarják, bíznak, erőt merítenek mindenkiből és mindenből, még egy kupakból is.

Kedves döntéshozók! A gyógyszer meglesz! Mégha Önöknek ez nem is fontos. Higgyék el, a kupakok ma sokat érnek. Ha gondolják, küldünk maguknak egy széfre valót ebből az értékes kupakból. Vizet is adunk hozzá. Vegyék be! Hátha maguknak is használ!