Azonban ne keseredjünk el, hogy nem egy tisztán magyar filmről beszélhetünk. A több éve Magyarországon élő és a magyar filmesekkel jó barátságot ápoló Young ugyanolyan nagy teret kínált fel a sármos bűnözőt alakító Nagy Ervinnek, és a magányos apát játszó Rátóti Zoltánnak, mint a nővé serdülő kamasz szerepét magára öltő angol színésznőnek, Laura Greenwood-nak (Grimm) és az életkora okán kiábrándult anyának, az ausztrál Rachael Blake-nek (Kisiklottak, Lantana).

A film eredeti címe Pinprick, ami ’tűszúrást’ jelent. A film szemrevételezése után mindenki másra asszociálhat, miért éppen ezt a címet választotta a rendező. A magyar feliratban Lányszoba szerepel, mely sokatmondóan jellegtelen választás. A mozikba tehát Szobafogság néven került, ami dicséretes döntés volt, ha már tudjuk, hogy a magyarok milyen szorgalommal szeretnek egyedi filmcímeket fordítani.  

Majdnem csöpögős családi dráma thriller bőrbe bújva

Az alaptörténetre könnyen ráismerünk, a szülei válásába beletörődött, de pszichológushoz járó lány kapva kap a kérésen, amit egy érett, titokzatos férfi ajánlj fel neki: bújtassa el otthonában vagy börtönbe jut. Miért is ne? Amiről csak ábrándozhat a maga korában Charlotte, azt megkapta, egy vonzó idegen férfi ruhásszekrényének fogságában teljesen ráutalva, az anyja tudtán kívül, aki nevetséges módon menekül más férfiak karjába.

Daniel Young író és rendező többek között pszichológiai tanulmányait kamatoztatta a filmben. A szereplők tökéletesen egymásra hangolt játéka kelti életre a mindennapi játszmákat, a szerelmi háromszöget és azt a lélektani nyomást, mely miatt még így is éppen belefért a thriller műfajába. Kényes egyensúly ez az amerikai dramaturgia és az európai mélyebb történetszövés és vizualitás elvárásai között, ugyanis Young szándékosan egy olyan környezetet akart teremteni, ami nem ismerhető fel, ha eltekintünk az angol jobbkormányos autótól és a polcokon sorakozó magyar könyvektől. Szép meggondolás volt, ha külföldre szánta a filmet, annál is jobb ötlet volt angol nyelven elkészíteni.

Hiába a sok magyar színész, stábtag és producer, sajnos a magyar filmgyártás a thriller műfajában még hiteltelennek tűnik a nemzetközi viszonylathoz képest.
Végig mértékletesen adagolja Young az izgalmakat, így elfeledteti velünk, hogy a már máskor is jól megrágott anya-lánya egymást gáncsoló harca folyik, a helyzetet az intellektuális gonosztevő módjára uraló férfi kegyeiért.

Nem akármilyen látvány ez a magyar kertváros

Szecsanov Martin operatőr kiváló munkát végzett, ha ugyan ez munkának nevezhető és nem ajándéknak. Életre kel a maga természetességével az utca, a drága többszintes ház. Kék-zöld-fekete színezésű fényben úszik az őszi kert. A szorongató vastag falak között átsiklik a kamera, Reyer a házi szellem pedig mindig elfér egy-egy sarokban, arca sötétben marad. A film világa kicsi, ezért a színészek mozdulata sokszor lassú és észrevétlen, szűkösen férnek csak el titkaikkal együtt a házban.

A képkivágás plasztikussága felerősíti a mimikát, Charlotte arcán minden könnyet ki lehet tapintani a drámai fordulat után, melyet a férfi szökése okoz. Ekkor ugyanis visszatér, mint Paul és bekéredzkedik az anyához, Miriamhoz, aki ellágyul, befogadja és saját lánya előtt is titkolni próbálja érzéseit.

Megállták a helyüket

Nagy Ervin és Rátóti Zoltán páros választása a lehető legjobb döntés volt. Nem kizárható, hogy legközelebb akár már egy külföldi filmben fogja bevetni lehengerlő pillantását Nagy Ervin, aki már a Kaméleon című magyar filmben is sokszínű módon formált meg egy szélhámost. A Szobafogság a 40. Magyar Filmszemlén nyert a legjobb hang kategóriában. Major Csaba hangmérnökről pedig tudjuk, hogy nem csak itt, hanem a Mázli című magyar filmben is rendkívülit alkotott.

Ahogy vártuk már az előzetes alapján, úgy kaptunk egy amerikai filmstílust követő visszafogott pszicho-thrillert, hogy a nézők le bírjanak ülni elé röhögés és unalom nélkül.
Aztán ott a végén a csavar! De még milyen csavar, az elengedhetetlen és nem várt ráadás, amely kerekké tenné a történetet, ám éppen, hogy elkalandozott valamerre a rendező, mert olyan, mintha már az utolsó jeleneteknél be sem fáradt volna a forgatásra. A finoman összehangolt légkör némely kockákon vagy eltompul, vagy ijesztgetni próbálja a gyanútlan nézőket.
Azonban mégsem bírja elfeledni azt a közel másfél órányi feszültségét a néző, így mégsem tud úgy kijönni a vetítőteremből, hogy hiányérzete lenne. Igazi meglepetésdarab Young első filmje, várom a folytatást!

Loboda Tímea