Sajnos kell egy kis kitérőt tennem a futam összefoglalója előtt. Még le sem csengett a diffúzor-mizéria, s máris itt az új negatív szenzáció. Most a FOTA (a pilóták érdekvédelmi szervezete) és az FIA (Nemzetközi Autómobil Szövetség), az élén Max Mosleyval ugrott egymásnak, persze csak képletesen. A téma pedig a jövő évtől bevezetésre kerülő költségvetési sapka volt.

Röviden, hogy miről is van szó: az FIA a 2010-es évtől szerette volna bevezetni az ún. költségvetési sapkát az F1-ben. A lényege, hogy a csapatoknak egy adott összeggel kellett volna gazdálkodniuk az évben. A cél a költségek csökkentése volt, valamint, hogy a kisebb csapatok is be tudjanak lépni a sorozatba. Ez a döntés természetesen nem tetszett a nagyobb csapatoknak, s ennek természetesen hangot is adtak. Az álláspontjuk, hogy Mr. Mosley ezzel a döntéssel meg akarja „ölni” az F1 szellemét, valódi mivoltát.

Hosszas huzavona és tárgyalás után sem jutottak a felek dűlőre. Mindenki csak diplomatikus válaszokat adott az újságíróknak. A vitának tehát még messze nincs vége, egyes vélemények szerint akár őszig is elhúzódhat az egész probléma. Egy dologról azonban ne feledkezzünk meg: a jövő hétvégéig kell leadni a csapatoknak a jelentkezést. Most még több csapat (köztük a Ferrari, a Toyota és a Renault) is azzal fenyegetőzik, hogy jövőre elhagyja a sorozatot.

És most térjünk át az esemény sport részére. A helyszín tehát Monaco , a miniállam, ahol minden picit (vagy inkább nagyon) más, mint az összes többi futamon. Itt a pénz és a biznisz beszél, mindenki más meg csak ugat, mégis amíg világ a világ, a mezőny évről évre visszalátogat erre a helyszínre. 80 évvel ezelőtt rendezték az elsőt, s öt év kihagyást leszámítva a pálya töretlen sikert arat. Olyannyira sok az érdekessége ennek a futamnak, hogy bele se kezdek a sorolásba, mert holnap reggelig sem érnék a végére (csak néhányat, ízelítőként: a sorozat legrövidebb pályája, ugyanakkor az időben a leghosszabb; itt található az F1 leglassabb kanyarja, amit 40km/h-van döcögve vesznek be…)

Már az időmérő is bővelkedett meglepetésekben. Elsőként a Ferrari szurkolók szisszenhettek fel, amikor kedvencük, Massa a pálya közepén keresztbeállt, és lekoccolta a palánkot. Szerencséjére nem történt a kocsival semmilyen jelentősebb probléma. Nem volt ilyen szerencsés a címvédő Hamilton, aki 8 perccel a Q1 leintése előtt szintén megcsúszott a versenygépével, s a gumifalban kötött ki. Mivel eltört a hátsó kerékfelfüggesztés, nem tudta folytatni az edzést. A „Monaco-specialista” balesete miatt néhány perce meg is kellett szakítani az edzést. A történethez hozzá tartozik, hogy megsérült a brit váltója is, így az utolsó helyről várta a vasárnapi rajtot.

A Q2-be nem sikerült bejutnia (nagy meglepetésre) a két Toyotának és a két BMW-nek sem. Akik viszont nagy meglepetésre állták a sarat, az a két Force India és a két Torro Rosso (meg persze rajtuk kívül a többi 11 pilóta is). Újabb meglepetés a Ferrari szurkolóknak: Räikkönen megnyeri a második edzésszakaszt. Akiknek viszont nem sikerült továbbjutni, az Piquet és a fentebb említett csodabogarak.

Monaco kellőképpen összerázta a pilótákat és az erőviszonyokat is. Úgy tűnt, hogy a pole-t bármelyik pilóta megkaparinthatja. Mindig az a cél, hogy az első sorba kvalifikálják magukat a pilóták, ám ez fokozottan igaz Monte-Carlora, ugyanis itt vészesen kevés az előzési pont. A végső összecsapásban Button bizonyult a leggyorsabbnak, mögötte a kissé csalódott Räikkönen, aki az edzés után elárulta, szeretett volna az első helyre kerülni. Mögöttük állt Barrichello, őt követte Vettel. Érdekesség, hogy az üzemanyagszintek azt mutatták, hogy Button nem a legkönnyebb kocsival volt az első.

A vasárnapi futam rajtját megúszták a fiúk baleset nélkül, ami kisebb csodának számít „errefelé”. Barrichello jól kapta el a rajtot, s elhúzott Räikkönen mellett. Mindezalatt Hamilton bődületes erővel küzdötte át magát a mezőnyön. A két Brown Mercedes nagyon gyorsnak látszott, meg is léptek a mezőnytől. A finn valamelyest lemaradva tartotta a lépést, ám a negyedik pozícióban Vettel már nem tudott velük haladni. Gumi- és egyéb problémái miatt ugyanis szinte vezethetetlen volt a Red Bull. Végül aztán nem bírta tovább, és sikerült eltalálnia a falat (ami, valljuk meg, nem nagy mutatvány ezen a pályán).

A futam egyetlen látványos, ám kevésbé veszélyes balesetét Buemi okozta, a vétlen Piquet pedig elszenvedte. Az előbbinek ugyanis sikerült hátulról eltalálnia a brazilt, s mindketten belevonatoztak a szalagkorlátba. A futam egyik nagy taktikai bonyodalmát a gumik okozták. A Bridgestone a lágy és a szuperlágy keveréket szállította a helyszínre (lásd még: Ausztrália). Mint kiderült, a szuperlágy keverék aligha volt használható a rossz minőségű aszfalton, ezt Vettel kitűnően bizonyította. Persze a Brown Mercedeseknek ez mit sem számított, a két „fehér holló” mindkét gumifajtával tökéletesen működött.

A Brown GP egyetlen ellenfele a hétvégén a Ferrari lehetett volna. A 32. körben Massa megtáltosodott, s iszonyatos tempóval kezdte el üldözni csapattársát. Ekkor úgy tűnt, a két Ferrari a keményebb keveréken gyorsabb a két Brown-nál, először ebben az évben. Ahhoz persze egy picivel több kellett volna (főleg ezen a pályán), hogy be is tudják őket fogni. A futam másik vesztese Kovalainen, aki az 52. körben szintén megtalálta a pályát övező falat.

Végül a 78 körös versenyen Button diadalmaskodott (idén ötödször), ezzel beírva magát a történelemkönyvekbe. Nem sokan mondhatják el ugyanis magukról, hogy győzni tudtak ezen a nehéz futamon. A végeredmény : kettős győzelem a Brown GP számára, s végre a Ferrari is a dobogóra állhatott. A világbajnokság állásában nem történt nagy változás, legközelebb két hét múlva lesz lehetősége a többieknek megszorongatni Buttont Törökországban.

Pöthe Attila