A nanotechnológia egyelőre leginkább csak tudományos körökben ismert és elismert módszer, sajnos Magyarországon is meglehetősen ritkán lehet hallani róla. Pedig maga a technológia fogalma nem újkeletű, már 1986-ban napvilágot látott egy kutató, Eric Drexler megfogalmazásában. Úgy tűnik, kellett 25 év ahhoz, hogy igazi babérokat arasson. Az embereknek pedig kötelességük lenne tisztában lenni azzal, hogy milyen lehetőségeik vannak arra az esetre, ha ők szorulnának segítségre. Vizsgáljuk meg tehát, hogy mit is takar a nanomedicina fogalma…

Eric DrexlerElsősorban a nanotechnológia orvosi alkalmazását jelöli, melyből a nano előtag az SI mértékegység – rendszerben  a milliméter milliomod részét nevezik így. Hogy könnyebb legyen elképzelni, 100 nm (nanométer) alatti tartományba tartozik például az emberi hajszál vastagságának százezred része. Alkalmazásának célja az, hogy hatékonyabbá tegye a már most használatban lévő gyógyszereket, illetve azok adagolását, csökkentve az esetlegesen fellépő mellékhatásokat. Eddigi felhasználása a tumoros és gombás megbetegedések terén hozott pozitív eredményeket.

A National Cancer Institute Nanotechnology Initiative (Nemzetköti Rákintézet Nanotechnológiai Kezdeményezés) igazgatója, Dr. Andrew C. von Eschenbach azt a célt tűzte ki, hogy 2015-re véget vetnek a ráktól való szenvedésnek. Annak érdekében, hogy figyelemmel tudják kísérni a részecskék jótékony hatását, a tudósoknak ki kellett dolgozniuk egy nanotechnológián alapuló gyógyszerszállítási folyamatot, amely egyrészt lehetővé teszi a rákos sejtek célzott gyógyítását, másrészt pedig képes felismerni az ép és beteg sejtek közötti különbséget. Ehhez a gyógyszermolekulákat nanorészecskékbe helyezik vagy ahhoz - lipidekhez és polimerekhez – kapcsolják őket. A szükséges, különböző funkciókkal rendelkező nanorészecskék a következők:

1. célba juttató csoport: ez biztosítja a célsejtek felismerését és a hozzájuk való kötődést

2. hatóanyagok: ezek biztosítják a célsejtekben a kívánt hatás elérését

3. jeladó: ez biztosítja, hogy nyomon követhetőek legyenek az előidézett változások

Magyarországon a második leggyakoribb halálok – a szív és érrendszeri panaszok után – a rákos, daganatos megbetegedés, mely veszélynek különösen a középkorúak - 36 és 45 év körüliek - vannak kitéve. A világ egészét tekintve a középmezőnyben foglal helyet hazánk, de sajnálatos tény, hogy Európán belül az egészségügyi állapot nálunk az egyik legrosszabb. Ez is egy intő példa arra, hogy igenis komolyan foglalkozni kell a gyógyítás területén számunkra biztosított új reménységekkel. Nagyon sokan talán nincsenek is tisztába azzal, hogy milyen opciók közül választhatnak, miután diagnosztizálták náluk a rákot. Manapság, a legelterjedtebb módszerek a kemoterápia, a sugárkezelés és a sebészeti eltávolítás. A kemoterápia már fél évszázados múltra tekint vissza, az eljárás célja nem más, mint a gyorsan osztódó sejtek leállítása, ugyanis ez a rák egyik éltető alapja. Viszont fontos megemlíteni azt is, hogy a kemoterápia veszélyeket is hordoz, mivel a gyorsan növekvő sejteket is károsítja. Ilyenekből épül fel a tápcsatorna nyálkahártyája, a vér alakos elemei és a hajtüszők is – ez utóbbi miatt fordul elő nagy számban a betegek körében bekövetkező drasztikus hajhullás. Mindezek kiküszöbölésére hivatott a nanomedicina…

A dendrimerek szerkezeteTalán furcsának hathat az az elképzelés, miszerint egy speciális, arany borítású nanorészecskét juttatnának a daganatba, majd ezután a megfelelően irányított infravörös fény segítségével felrobbantanák a káros részeket. A kutatók kifogásolják, hogy itt is felléphet egészséges sejtek feleslegesen történő elpusztítása, de állítólag ennek aránya, még mindig elenyésző a kemoterápia okozta károkhoz képest. Ez azonban egy leegyszerűsített eljárás és jelenleg még nem is megoldható, de csalódottságra semmi ok, az újabb ötlet is már megszületett. James Baker – a michigani egyetem kutatója - elképzelhetőnek tartja, hogy továbblépjenek a gyógyítás útján. Az általa kidolgozott módszer kulcsszereplői az ún. dendrimerek, de szerepet kap a folsav és egy methotrexate (MTX) nevű vegyület is, ami képes megakadályozni a DNS replikációját és sejthalált okoz. Az orvosok rendkívül bizakodóak, és ha minden az elképzeléseiknek megfelelően alakul, akkor a legtöbb klinikán öt éven belül alkalmazható lesz. A humán kísérletek jelenleg is zajlanak.

2010-ben a nanotechnológiával foglalkozók figyelme rövid időre minden bizonnyal kis hazánkra összpontosult, ugyanis Miskolcon - az országban elsőként – nyílt meg a Nanotoxikológia Laboratórium, ami lehetővé teszi, hogy a hazai tudósok is bekapcsolódjanak a kutatásokba és hozzájáruljanak a leendő sikerekhez. Jelenleg is folyik a már sokat emlegetett szer, a nanokapszulába zárt gyógyszer - a Doxil – generitikus kifejlesztése.

A Doxil 1995-ben került forgalomba, mint első nanogyógyszer. Alkalmazták petefészek – és emlőrák, illetve a Kaposi szarkóma kezelésére. Korlátlan felhasználásának egy dolog szab gátat, mégpedig az ára, ugyanis egy kúra költsége több ezer dollárra rúg. A Doxil szabadalma 2012-ben lejár, így lehetőség lesz arra, hogy generikumként gyártsák és forgalmazzák, azonban Kínában és Dél – Amerikában már most is megtalálható. (Generikum: A generikus gyógyszerek, vagy más néven generikumok olyan gyógykészítmények, amelyek ugyanazokat az aktív összetevőket és ugyanolyan arányban tartalmazzák, mint az eredeti gyógyszerek. Így gyógyhatásukat tekintve megegyeznek az eredeti gyógyszerrel, azonban annak áránál jóval alacsonyabb áron kaphatóak. A generikumok az eredeti gyógyszer szabadalmának lejárta után jelennek meg a piacon.)

Azt hiszem, az sem meglepő, hogyha egy újdonság felüti a fejét, akkor rögtön megjelennek a szkeptikusok is, akik próbálnak minket ráébreszteni arra, hogy nem minden arany, ami fénylik. Nincs másként a nanomedicinák esetében sem. Felelőtlenség lenne azt kijelenteni, hogy az eddigi megállapítások szerint, nem okozhat bizonyos mellékhatásokat, mint pl.: bőrirritáció, gyulladás, tüdőfibrózis (inhalációs beviteli mód); oxidatív stressz.

Az UNESCO már megkongatta a vészharangokat, amikor így nyilatkozott: „Hosszabb távon a nanomedicina gyökeres változásokat idézhet elő az emberi fajban. Az emberiség igyekezete, hogy megváltozzon amiként és amikor akar, egy olyan helyzetet idézhet elő, ahol többé már nem lesz lehetséges teljes mértékben « emberi létről » beszélni”.

Ez azonban csak egy elhamarkodott és megfontolatlan kijelentés, ilyen feltételezésnek nincs helye az orvostudományban. Sokkal fontosabb lenne ugyanakkor a pozitív oldalát bemutatni és azt hangoztatni, terjeszteni, továbbá a lehető legtöbb támogatót megnyerni annak érdekében, hogy a „csodaszer” valóban csodát tehessen és milliók életét sikerüljön megmenteni. Reményeink szerint mindez már csak rövid idő kérdése...

Kozma Tímea